Néhány évvel ezelőtt egy megható történet történt egy törökországi, izmiri általános iskolában.
Az iskola épületéhez egy kóbor vörös kiscica szegődött. A gyerekek elkezdtek gondoskodni róla: etették, játszottak vele, és örömmel üdvözölték minden látogatását. A kiscica fokozatosan egyre gyakrabban tért be az iskolába, különösen a harmadik osztályt kedvelte meg. Az iskola dolgozói féregtelenítették, a diákok pedig nevet adtak neki — Tombónak hívták.
A macska jelenléte érezhetően megváltoztatta az osztály légkörét. A gyerekek nyugodtabbak és figyelmesebbek lettek, hogy ne ijesztgessék új barátjukat. Tombo maga is meglepően illedelmesen viselkedett: csendben ült az órákon, figyelmesen „hallgatta” a tanárokat, és néha együtt nézegette a könyveket a diákokkal.
Azonban nem minden felnőtt fogadta ezt lelkesedéssel. Néhány szülő elégedetlenségét fejezte ki, így Tombót egy szerető nevelőcsaládhoz adták. Az elválás azonban nehéznek bizonyult mind a gyerekek, mind a macska számára: Tombo az új otthonában három napig nem evett és szomorúnak tűnt. Az iskolában is nagyon hiányzott a diákoknak a bolyhos barátjuk.
Látva a gyerekek bánatát, az iskola vezetősége rendkívüli döntést hozott: Tombót hivatalosan is felvették az iskola alkalmazottai közé. Személyi aktát kapott, elvégezték a szükséges állatorvosi vizsgálatokat, sőt, még egy feladatlistát is összeállítottak számára.
Amikor Tombo visszatért az osztályba, tapssal fogadták. A szülők egy új nyakörvet ajándékoztak neki medállal együtt. Elismerésképpen Tombo megkapta a „Vörös Igazgató” megtisztelő címet. Mostantól, ha Tombo úgy dönt, hogy egy diák füzetén alszik el, a diák mentesül a jegyzetelés alól, és a tanár erről hivatalos megjegyzést tesz a naplóba.
Így talált otthonra Tombo a diákok és tanárok gondoskodása révén, és lett a nagy, összetartó család része.
