Négy évet éltem a lányom, Liza, mellett külföldön, amíg ő egyetemen tanult. Ez az időszak igazi kihívás volt számomra, de ugyanakkor nagy tanulság is. Segítettem Lizának a háztartásban, gondoskodtam a kényelméről, rendben tartottam a házat, és főztem az egész családnak. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, és büszke voltam rá, hogy mellettük lehetek és támogathatom őt a nehéz pillanatokban. Liza megtalálta a szerelmét, és amikor ő és a vőlegénye elhatározták, hogy összeházasodnak, boldog anya voltam, aki osztozott velük az örömükben.
De ahogy elkezdtek építeni egy közös életet, rájöttem, hogy már nem vagyok igazán szükséges a házukban. Liza és a férje, Steven úgy döntöttek, hogy itt az ideje, hogy elköltözzek. Azt mondták, hogy most már a közös életüket építik, és nekik fontosabb, hogy egymásra koncentráljanak.
Megpróbáltam visszafogni a könnyeket, de megértettem, hogy nem azért, mert valamit rosszul csináltam. Egyszerűen elérkezett az a pillanat, amikor már nem voltam a helyemen. Nagyon fájt, mert annyi mindent tettem értük, és egyszer csak úgy éreztem, hogy a háttérbe szorultam. Hosszú gondolkodás után jegyeket vettem, és hazautaztam.
A városban két szobás lakásom volt, és reméltem, hogy hazatérve nyugodtan kezdhetem el az új életemet. De amikor visszatértem, új, váratlan meglepetés várt rám. A fiam, Majk, aki az országban maradt, szintén megváltoztatta az életét. Amikor beléptem a lakásba, ott volt. És vele volt egy lány is. Olyanok voltak, mintha rám vártak volna. Próbáltam megérteni, mi történik, amikor Majk halkan megszólalt:
— Anya, ideköltöztem hozzád. Emmával hamarosan gyerekünk lesz.
Teljes zűrzavarban álltam. Hogy lehet ez? Semmit nem tudtam, semmire nem számítottam. Majk soha nem mondott semmit a barátnőjéről, és most itt áll előttem, terhes, és nekem valahogy össze kell egyeztetnem ezt a helyzetet. Emma kedves volt, de nem tudtam elrejteni a csalódottságomat. Hogy történhetett ez? Hazajöttem, hogy otthon érezzem magam a saját lakásomban, és most valami teljesen új valóságot kellett elfogadnom. Majk soha nem kérdezte meg, hogyan fogom ezt kezelni. Egyszerűen behozta a lányt az én házamba, és ez nem csak váratlan fordulat volt, hanem valódi lelki fájdalom.
A fiam, akit annyira szerettem és neveltem, felnőtt, és az élete saját szabályai szerint alakult. Nem tudtam kirakni őket a házból, mert Emma terhes volt, de hogyan érezhettem volna magam házigazdaként a saját lakásomban, ha most egy idegen nő, akit alig ismertem, él benne?
Amikor megtudtam, hogy Emmának van egy háza a faluban, azt gondoltam, hogy ez lenne a tökéletes megoldás. Elköltözhettek volna oda, és mindenki boldog lett volna. De Majk ellenállt. Azt mondta, hogy a faluban nincsenek megfelelő életkörülmények, és túl messze van a munkahelye. A hangjában csalódottság és düh hallatszott. Nem tudtam nem megérteni, de ugyanakkor éreztem, hogy már nem bírom tovább ezt a helyzetet. Úgy döntöttem, hogy változtatnom kell.
Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de valahogy rájöttem, hogy talán a legjobb, ha újrakezdem. Összepakoltam a dolgaimat, és elköltöztem a faluba.
A ház üres volt, és én ott rendezhettem be az életem, és ami a legfontosabb: nem kellett idegennek éreznem magam a saját házamban. Igen, sértett voltam a gyerekeim miatt, de nem hibáztathatom őket. Én anya vagyok, és az anya mindig megbocsát. Mennyire nehéz is volt, megértettem, hogy néha el kell engednünk a múltat, hogy új utat találjunk.
A faluban mindent újrakezdtem. Nehéz volt, de újra meg kellett tanulnom örülni az életnek. Már nem voltam vendég valaki más házában, hanem a saját területem gazdája. Nehéz volt, de tudtam, hogy így lesz jobb. Néha az élet olyan meglepetéseket hoz, amiket nem lehet előre megjósolni, és minden új lépés lehetőséget ad egy jobb jövőre.
