A terhesség nyolcadik hónapjában egy nő ultrahangvizsgálatra érkezett, ám amint az orvos a képernyőre pillantott, ijedt hangon azt mondta: „Nem mehet haza. Hagyja el a férjét.”
Amikor Laura megtudta, hogy terhes, úgy tűnt, minden tökéletesen alakul.
Huszonkilenc éves volt, és már régóta gyermekről álmodott. Férje, Viktor, a világ legfigyelmesebb emberének tűnt.
A terhesség első hónapjai nyugodtan teltek. A vizsgálati eredményei rendben voltak, az orvosok nem találtak semmilyen problémát, és minden ultrahangon azt mondták Laurának, hogy a baba megfelelően fejlődik.
Hamarosan azonban valami furcsa történt.
A terhesség nyolcadik hónapjában Laura időpontot kért a következő ultrahangvizsgálatra. Viktor vele akart menni, de azon a reggelen váratlanul felhívták a munkahelyéről.
— Nem tudok veled menni, szerelmem. De hívj fel rögtön a vizsgálat után, rendben?
Laura elmosolyodott, és azt mondta neki, hogy minden rendben lesz.
A klinikán Márta doktornő fogadta Laurát. Megkérte, hogy feküdjön fel a vizsgálóágyra, gélt kent a hasára, majd bekapcsolta a készüléket.
Eleinte minden teljesen szokványosnak tűnt. Márta figyelmesen nézte a képernyőt, lassan mozgatta az ultrahangfejet Laura hasán, és közben valamit feljegyzett az orvosi dokumentációba.
Laura megpróbálta kivenni a babát a monitoron, de nem értette, pontosan mit lát az orvos.
Hirtelen a doktornő megmerevedett. Az arca elsápadt.
Közelebb hajolt a képernyőhöz, többször megváltoztatta a beállításokat, majd halkan azt mondta:
— Istenem…
Laura keze azonnal remegni kezdett.
— Mi történt, doktornő? Valami baj van a babával?
Márta nem válaszolt. Újra a monitorra nézett, majd kikapcsolta a hangot, és nagyon nyugodtan azt mondta:
— Laura, nem mehet haza. Hagyja el a férjét.
A fiatal nő ijedten felült, és a könyökére támaszkodott.
— Micsoda? Miért mond ilyet?
A doktornő ekkor felé fordította a monitort, és megmutatott neki valamit, ami annyira megrázó volt, hogy Laura kis híján elájult.
— Megértem, hogy ez hihetetlennek tűnhet — mondta az orvos. — De magának a kórházban kell maradnia. Ne hívja fel őt. Ne válaszoljon az üzeneteire. Csak bennem bízzon.
— El kell mondania, mi történik!
Márta nagyot sóhajtott.
— Mindent elmagyarázok. De először további vizsgálatokat kell elvégeznünk.
Laurát azonnal átszállították az osztályra. Vérmintát vettek tőle, infúziót kapott, majd egy monitorra kapcsolták, amely folyamatosan figyelte a baba szívverését.
Eltelt néhány óra. Viktor többször is telefonált. Eleinte kedves üzeneteket írt, megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és azt mondta, hogy aggódik érte.
Később azonban megváltoztak az üzenetei.
— Miért nem válaszolsz?
— Kivel beszélgetsz ott?
— Bemegyek a kórházba.
Laura fel akarta hívni, de Márta elvette tőle a telefont.
— Ne tegye. Ő az, aki ártott magának.
Laura semmit sem értett.
— Mit akar ezzel mondani?
A doktornő elé tette a vizsgálati eredményeket.
— A vérében olyan anyagot találtunk, amely fokozatosan mérgezi a szervezetét. Ez nem egy szokásos gyógyszer, és nem ételmérgezés. Az anyag több héten keresztül halmozódott fel a szervezetében.
Laura elsápadt.
— De hogyan lehetséges ez?
— Egyelőre nem tudjuk biztosan. Az ultrahang során azonban azt láttam, hogy a baba már hosszabb ideje nem kap elegendő oxigént. Nem néhány órája, hanem jóval régebb óta. Ezért ijedtem meg ennyire.
Ebben a pillanatban belépett egy nővér, és közölte, hogy Viktor az osztály bejáratánál van. Követelte, hogy engedjék be a feleségéhez.
Laura lehunyta a szemét.
— Nem lehet, hogy ő tette ezt — suttogta. — Minden este teát készített nekem. Azt mondta, hogy egy gyógynövényes ital, amely segít elaludni és kevésbé aggódni.
Márta azonnal felfigyelt erre.
— Ő is ivott magával együtt ebből a teából?
Laura néhány másodpercig gondolkodott.
— Nem. Mindig azt mondta, hogy nem ihat belőle, mert elálmosodik tőle.
Az orvos azonnal értesítette a rendőrséget.
A kihallgatás során, amikor Viktort a teáról kérdezték, elmosolyodott, és azt mondta, hogy egy egyszerű gyógyszertárban vásárolta.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a gyógynövénykeverék egy erős hatású anyagot tartalmazott, amely kis adagban gyengeséget, álmosságot és légzési nehézségeket okozott. Hosszú távú fogyasztása az anyának és a gyermeknek is árthatott.
Néhány nappal később Laura állapota javulni kezdett. A babát sikerült megmenteni, az orvosok azonban úgy döntöttek, hogy a szülést a tervezettnél korábban kell megindítani.
Egyik nap, amikor Laura a kórteremben feküdt, Márta belépett hozzá, hogy megmérje a vérnyomását.
— Miért mondta nekem, hogy azonnal hagyjam el a férjemet? — kérdezte Laura.
A doktornő néhány másodpercig hallgatott, majd így válaszolt:
— Mert már láttam hasonló eredményeket. Egy másik nőnél. De akkor már túl késő volt.
Laura erősen megszorította a kezét.
Egy hónappal később Laura egy kislánynak adott életet — a baba apró volt, de egészséges.
