A nő soha nem gondolta volna, hogy a szemétből származó bútor az ő otthonában lesz. Egy nap, miközben az udvaron sétált, észrevette ezt a komódot, amely a kukák mellett állt. Első pillantásra csak egy régi bútor tűnt, amely már a szeméttelepre készült.
De valami felkeltette a figyelmét: az elegáns vonalak és a kissé kopott, de még mindig impozáns felület.
Nem tétovázott, felhívta a barátnőjét, és együtt behurcolták a házba. A komód viszonylag jó állapotban volt, de teljes felújítást igényelt.
Elsőre úgy tűnt, hogy nem lesz sok munka: a fiókokat kicserélni, új fogantyúkat tenni, frissíteni a furnérozott felületet. De, mint az ilyen projekteknél gyakran lenni szokott, a valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyult.
Létrehozott egy listát a teendőkről. A munka részletes volt:
Tisztította meg a komódot az évek óta felhalmozódott portól és piszoktól. Annyi réteg volt rajta, hogy viccelődtek: „Ez a komód látta a történelmet!” Eltávolították a régi furnért a felületről. Közben még egy feliratot is találtak, amit a mestermunka készítője hagyott maga után évekkel ezelőtt. Eltávolították a régi bevonatot, és polírozták a felületeket. Kisebb hibákat javítottak ki, repedéseket tömítettek, és helyreállították a komódot.
Kifestették az alkatrészeket, a belső részeket vízbázisú lakkal kezelték, hogy a komód szép legyen, és friss illatot áraszthasson. Megújították a fiók alját – apró részlet, de nagyon fontos! Beállították a lábakat, új furnért ragasztottak a felületre, és olajjal kezelték azt. Ekkor érezte magát igazán fából készült mestermunkásnak.
Díszítették a felső fiókokat – elegáns mintát alkalmaztak, amely francia finomságot adott a komódnak. A munka egy egész hétig tartott.
És íme az eredmény: előtte ott állt a megújított komód. Olyan volt, mintha éppen most jött volna ki egy drága bolt kirakatából.
