A túlzott családi kapcsolattartás negatív hatásait alátámasztó kutatások valóban léteznek, és nagy tudományos projektek keretében végezték őket. Az egyik ilyen kutatás egy holland tudósok által végzett munka, amely a Social Psychological and Personality Science folyóiratban jelent meg. Ez a kutatás azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a családdal való kapcsolattartás gyakorisága az egyén mentális egészségét.
Az 1984 óta gyűjtött, több mint 50 000 ember adatainak elemzése érdekes eredményekre vezetett: azok, akik havonta legfeljebb egyszer-kétszer találkoztak a családjukkal, sokkal jobban érezték magukat. Ezzel szemben azok, akik a családjuk közelében éltek és naponta találkoztak velük, gyakrabban szenvedtek depressziótól, stressztől, irritációtól és alacsony önbecsüléstől.
Ezek az eredmények érdekesek, mert ellentmondanak annak a széles körben elterjedt véleménynek, miszerint a családi kapcsolattartásnak gyakran és kötelezően kell történnie a jó kapcsolatok fenntartása érdekében. Valójában, ha a kapcsolattartás kötelezővé válik, az negatív hatásokkal járhat a mentális egészségre. Gyakran a nyomás, az elégedetlenség érzésével társul, különösen akkor, ha az egyén úgy érzi, hogy érzelmi és fizikai erőforrásai kimerültek.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy az ideális családi kapcsolattartási mód a kapcsolat fenntartása, de anélkül, hogy túl gyakori lenne. Az ideális, ha havonta egyszer találkozunk a családdal, a közeli hozzátartozókkal pedig hetente. Ez a rendszer segít megőrizni a kapcsolatokat melegnek és őszintének, anélkül, hogy rutinszerű kötelességgé válnának, ami segít csökkenteni a stressz szintjét.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a teljes családi kapcsolattartás hiánya sem optimális megoldás. A társadalmi elszigetelődés magányhoz és depresszióhoz vezethet, különösen, ha valaki nem tudja fenntartani az érzelmi kapcsolatokat a hozzátartozóival. Ezért fontos megtalálni az egyensúlyt a kapcsolattartás mennyisége és minősége között, hogy megőrizzük a mentális egészséget és elégedettséget a családdal való interakciók során.
Ezért a kutatás hangsúlyozza a «zöld középút» fontosságát a családi kapcsolatokban. Ez nem azt jelenti, hogy el kell kerülni a kapcsolatot, vagy távolságot kell tartani a távolság kedvéért. Inkább arról van szó, hogy a kapcsolattartásnak önkéntesnek, örömtelinek kell lennie, és nem szabad stresszforrássá válnia. Ez segít megőrizni az erős és egészséges kapcsolatokat, amelyek kielégülést hoznak, nem pedig feszültséget.
