Folyamatosan meglep a kétarcúság. Nemrégiben dicséretekkel halmoztak el, aztán kiderült, hogy a jóság mögött éles szemfogak rejtőznek. Szerencsére sikerült elkerülnöm a báb sorsát.
Egyszer, ebédszünetben, Éva, a sógornőm hívott. Kért, hogy hozzak régi holmikat és játékokat a gyerekeinek. Évának három gyereke van különböző férjektől, és nehezen értem, hogyan lehet így élni. Gyakran kér segítséget, míg a férjem, Ádám azt mondja, hogy „javítja az ország génállományát”.
Amikor megérkeztem a holmival, Éva elkezdett panaszkodni, hogy ez „szemét”. Először megbántódtam, de végül elfogadta az összeset. Beszélgetni kezdtünk, és Éva bevallotta, hogy nehéz egyedül megbirkóznia három gyerekkel. Azt gondoltam, ha úgy döntök, hogy új autót veszek, odaadom neki a régi „Honda”-mat.
Aznap este vacsorát készítettem a vendégeknek. Az asztalnál vidám volt a hangulat, de hirtelen észrevettem, hogy Ádám és Éva kimentek a szobából. Eldöntöttem, hogy utánajárok, és lehallgattam a beszélgetésüket. Ádám panaszkodott Évának rólam, és azt mondta, hogy el akar menni egy másik nőhöz. Ez sokkolt.
– Várj, míg a feleséged átírja az autóját rám, aztán hagyd ott – mondta Éva.
Berontottam a hálószobába, és Évának nyújtottam egy Kinder játékot, mondván, hogy ez a „Honda” neki való. Aztán Ádámhoz fordultam: „Te két házban élsz?” Ekkor Éva mosolyogva megjegyezte: „Várj, míg a feleséged átírja az autóját rám, aztán hagyd ott.” Ez volt az utolsó csepp.
Ezek után úgy döntöttem, hogy kirúgom őket a házból. Amikor egyedül maradtam a családommal, rájöttem, hogy az igazi család azok, akik szeretnek téged, feltételek nélkül. Megértettem, hogy az olyan emberekkel, mint Ádám és Éva, nem tartok együtt.
