Amikor a férjem, Dávid, elmondta, hogy elköltötte a közös megtakarításainkat, teljesen megdöbbentem. De amikor hozzátette, hogy a pénz a mamája párizsi utazására ment, sokkolt. Nem hittem a füleimnek, de tudtam, hogy valamit tennem kell, hogy megértse, mennyire fontos a pénzügyi döntések átgondolása.
Három 10 év alatti gyerek anyjaként soha nincs unalmas pillanatom. A férjem egy nagyszerű ember, de vannak saját furcsaságai.
Az évek során megtanultam, hogy fel kell készülnöm, amikor elkezdi így a mondatokat: „Tudod, gondolkodtam…”. Például felvetette, hogy alakítsuk át a garázst egy otthoni tornateremmé. „Gondolj csak bele, mennyit spórolunk!” — mondta. „Nem kell már bérletet fizetni a konditerembe!”
Ezeket a különös ötleteit figyelmen kívül hagyva mi mindig igyekeztünk pénzügyileg stabilak maradni. Terveztünk, célokat tűztünk ki, és próbáltunk ragaszkodni hozzájuk. Vagy legalábbis én próbáltam biztosítani, hogy megvalósuljanak.
Három évnyi spórolás után a nagy célunk az volt, hogy vásároljunk egy új autót. Szükségünk volt egy nagyobbra és biztonságosabbra, hogy elférjenek benne a gyerekek. És már majdnem elértük a célunkat.
De egy péntek este, egy hosszú nap után, mikor végre ágyba fektettem a gyerekeket, Dávid belépett a nappaliba, furcsa arckifejezéssel.
„Ma csináltam valamit” — mondta.
„Mit?” — kérdeztem.
„Valami jót!” — válaszolta mosolyogva.
Dávid mély levegőt vett, mintha egész nap erre a pillanatra várt volna.
„Vettem anyukámnak egy párizsi utazást!” — mondta boldogan.
„Mi?” — nem hittem a füleimnek.
„Vettem neki egy párizsi utazást. Mindig arról álmodott, hogy eljut Párizsba, és szerettem volna megvalósítani az álmát” — magyarázta Dávid.
„Ez valóban nagyon nagylelkű tőled” — válaszoltam. „De honnan volt pénz erre az utazásra?”
„Elhasználtam a kocsira félretett pénzünket” — ismerte be.
Képtelen voltam elhinni.
„Elhasználtad a pénzt, amit három éven át a kocsira spóroltunk?” — kérdeztem.
„Megleptél?” — mondta.
„Dávid, ez nem csak a te döntésed! A pénzt, amit egy biztonságos autóra költöttünk volna a családunk számára, te egy Párizsi nyaralásra költötted el anyukádnak! Ez nem helyes! Ez a pénz nekünk, a gyerekeinknek szólt.”
„De ez az én pénzem is! És ez az én anyám, szerettem volna meglepni őt” — válaszolta.
„Értem, hogy szeretnél hálát adni az anyukádnak, de beszélhettünk volna erről, mielőtt ilyen fontos döntést hoztál.”
Miután lezajlott a beszélgetés, úgy döntöttem, hogy lépéseket teszek a dolgok helyrehozására.
Először is felhívtam az anyukáját és elmagyaráztam neki a helyzetet. Mária, természetesen, meglepődött, de egyetértett, hogy számára fontosabb, hogy a család jól legyen.
„Nem akartam, hogy ez az ajándék problémákat okozzon. Nem szükségem van Párizsra, csak azt szeretném, hogy ti és a gyerekek jól legyetek” — mondta.
Szerencsére Dávid egy teljes mértékben visszatéríthető csomagot foglalt, így gyorsan vissza tudtam utalni a pénzt a megtakarításainkhoz.
Amikor megtudta, hogy az utazást törölték és a pénz visszakerült, elmagyaráztam neki, hogy inkább egy autót vásároltam, amire évek óta spóroltunk.
„Ez nem volt olyan meglepetés, mint a te lépésed” — mondtam. „Szükségünk van egy autóra, amely az egész családot szolgálja, és ez egy fontos lépés számunkra.”
Miután hosszú beszélgetést folytattunk, Dávid megértette a hibáját, és beleegyezett, hogy a jövőben minden pénzügyi döntést közösen hozzunk meg.
Most, hogy már eltelt egy kis idő, azt mondhatom, hogy néha a legfontosabb pénzügyi leckéket nem szavakkal, hanem tettekkel tanítják meg.
