A képen egy ősi ébresztőóra látható. A gyertya ég, és a szögek könnyed csengéssel esnek a fém tálra.
A modern ébresztőórák feltalálása előtt az embereknek ki kellett találniuk módszereket, hogy ne aludjanak el fontos eseményekről.
A legtöbben ezt önfegyelemmel oldották meg: hozzászoktak ahhoz, hogy a nap első fényeivel kelnek, és követik a megszokott napi rendet. A munkakezdés rögzített ideje, mint ma, nem volt jellemző — a munkarendek inkább a konkrét feladatoktól függtek.
Egy másik megoldás az volt, hogy a szolga vagy egy fegyelmezettebb személy ébresztette fel a gazdáját. Létezett olyan szolgáltatás is, amikor különböző személyek kopogtak az ablakokban, emlékeztetve, hogy ideje felkelni.
Emellett különféle eszközöket is alkalmaztak. Például órákat, melyek jelzésekkel rendelkeztek, általában szögekkel vagy súlyokkal. A vastag gyertyák akár négy órán át is éghettek, mielőtt az ébresztőóra megszólalt.
Kínában egy fejlettebb változat is létezett — olyan gyertyák, amelyek speciálisan előkészített fával voltak töltve. Egyenletesen égtek, és akár több napig is eltartottak. Ez lehetővé tette, hogy a gyertyát egyfajta időzítőként használják, «felhúzva» az ébresztőt a megfelelő időpontra.
